A termálfürdő vendége valószínűleg nem bírta a finn…khmm, elnézést, a svéd szauna anyagcsere- és kardiostimuláló hatását. Utolsó kívánságaként magához int, hajoljak közelebb, mondani szeretne valamit. Teljesítem, amit kér, ő pedig összeszedve maradék erejét, egy markában szorongatott pendrive-ot nyom a tenyerembe, és ennyit bír még suttogva kimondani:

- Ezt juttasd el mindenkihez!

Mit tehetek? Hazaérve komor hangulatban illesztem a memóriakulcsot az usb bemenetbe, és a bevezető után indító címadó fokozatosan mosolyt csal arcomra, mely az album sűrűjébe nyomulva csak egyre szélesebbre húzódik, majd a végére érve Jokerként teszem fel magamnak a kérdést:

- Csak nem pont Gothenburgban született meg a hónap debütálása a göteborgi melodic death vonalon?

De bizony, ezek a srácok helyben írták meg és vették fel e kíváló bemutatkozást, mégpedig a Fredman stúdióban Fredrik Nordström produceri protektorátusa alatt, aki olyan klasszikusok világrahozatalában segédkezett, mint a Terminal Spirit Desease, Lunar Strain, The Gallery, The Jester Race, Glory To The Brave, Stigmata, The Haunted, Steelbath Suicide, Deathrace King, vagy a My Arms, Your Hearse… Ha a Wikin utánanéztek, döbbenetes a lista hossza és a nevek minősége a svéd death metal életének talán leghitelesebb krónikásától. A címeket böngészve képzeljétek el, mit fogtok hallani, ha lepörgetitek ezt a közel 42 percet.

Az új In Flames album megjelenésekor, pont arról elmélkedtem a Foregone kapcsán, hogy mikor kaphatjuk meg a Clayman méltó utódját (mely szintén Nordström kezei közül került ki). Nos, amit itt hallunk, inkább az elődje, és ezért jelképesen már most járna a göteborgi díszpolgári cím, és persze az egészségesen szellősen, de húzósan megszólaló dalokért a legújabb Volvo SUV szériából egy-egy járgány/fő.

S hogy hallottuk-e ezeket a zenei megoldásokat korábban? Hát persze! De mindez érdektelenné válik, ha a dalok a stílus aranykorának forradalmi hangulatát idézik. Ki merem jelenteni, hogy az albumon gyenge állapotban lévő tételt nem találtam, pedig inkvizítorként kerestem a fogást rajta.

Az In Flames és a Dark Tranquillity hőskorának örökségét méltó módon gondozó egyesületet köszönthetünk tehát a Thermality személyében. Gondolom, a banda névválasztása egy trankvilláns hatása alatt születhetett, pont, amikor Jesper Strömblad adott egy-egy szem Haloperidolt (ha már a The Halo Effect-nél tartunk!) hőseinknek, akik beállva a biokémiai vegyülettől sikertelenül próbálkoztak kimondani a másik példakép, a Dark Tranquillity nevét, így maradt a gyógyfürdő lazító termálhatásával való keveredés.

Az album borítójára tekintve, nem is gondolnánk, mi rejtőzhet alatta, nekem az egyik kedvenc filmem, „A visszatérő” bevezető jelenete jut eszembe, amikor a prémvadászok a lápos vidéken, a vízben óvatosan lépdelve, haladnak előre és közelítik meg zsákmányukat. Talán, a logó az, ami a maga tüskés mivoltában árulkodó jelnek is betudható.

A zárójelentést megfogalmazva, kijelenthető, hogy a melodeath stílus rajongói ezzel az albummal valami olyan éltető tápanyagot kaptak göteborgi ínségük csillapítására, mint immunrendszerünk svédkeserű formájában Maria Treben receptje alapján.

Az aktuális svédcsepp összetevői viszont kiérdemelték, hogy bemutatkozásképpen felsoroljuk őket:

Hampus Sätterlund – dobok

Ludvig Sommar – vokál

Ture Skarfstad Stål – basszusgitár

Noel Hoflund Jonsson – gitár

Walter Hamilton - gitár