Bár Chuck Schuldiner túlságosan korán távozott közülünk, hátrahagyott lepratelepe azóta is változatlan kapacitással fogadja betegeit és rajongóit egyaránt. Intézményi örökségének patinája mit sem kopott halála óta, s bizony, az évről évre meghirdetett Erasmus programjára mindig akadnak újabb és újabb jelentkezők, lásd,  korábban az amerikai kontinensről a Gruesome, vagy éppen most, Európából a Leper Colony pályázatát.

Az elbírálás napján a Kuratórium tiszteletbeli elnöke, Cliff Burton, alelnöke, Jeff Hanneman és maga Chuck is, mint alapítványi elnök, egybegyűltek odafenn egy közös összegzésre, hogy kihirdessék az idei győztes nevét. Amint felcsendült a Leper Colony-tól a The Human Paradox, Chuck azonnal felkapta a fejét.

- Ne már, ez Marc Grewe a Morgothból? Istenem! Valamikor még egyszerre tapostuk kedvenc műfajunk ösvényeit – lelkesedett Chuck, kisimítva egy könnycseppet szeme sarkából.

 - Nézd, az meg a jó öreg Rogga a Paganizerből! – fordult Jeff kissé enervált ábrázattal Cliff felé. – Hát eddig nem sok mindent tett le az asztalra. Inkább középszer ez. Mitől vagytok ennyire elájulva?

 - Hagyd már, Jeff! – igyekezett jobb belátásra bírni Cliff. - Azért ismerd el, amennyire tőle telik, elég változatosan tolja. Van itt minden, amit szerettél te is odalent. Rifforgia az egész! – csipegetett visszafogottan a basszer. - Persze értelek! Kölcsönvett néhány részletet tőled is, meg tőlünk is, na bumm! Ne légy ennyire szőrösszívű, haver! Valahol el kell kezdeni, és ez még csak a bemutatkozás. Anno, mi a ’talicskával már rég kitoltuk a Leper Messiah-ot, amikor Chuck még csak ötletelt a Leprosy-n. És mi lett? Látod? Most ő a spiritual healer.

 - Azért csak javasoljunk ide egy okosabb másodgitárost, mert ez így kevés lesz legközelebb. Ahogy elnézem, Chuck már amúgy is eldöntötte, mi lesz – tekintett rá hosszasan Jeff, miközben az teljesen belefeledkezett az album borítójának részleteibe.

- Pazar! – csettintett elégedetten Chuck. – A Leprosy óta nem láttam hasonlót!