Vagy csak nyelje el a hűvös hullámsír…

A zeneipari túltermelés tud ám furcsa dolgokat elénk pakolni, elfuserált globalizáció ide, gyökértelenedő hagyományőrzés oda.

Egy sima hétköznapi, munka utáni audiovirtuális középkori kódextallózás közben lettem figyelmes a katalán Icestorm friss konceptalbumának borítójára, mely egy impozáns csatajelenettel tűnik ki „Északi hadjáratok” címmel.

Lovagkori várjátékbemutató Barcelónából? Ejha! Váltsunk rá jegyet!

Akár egy Manowar albumon, az alaphangot egy mély narrátorhang adja meg gregorián aláfestéssel, rövid történelemórát tartva, csak úgy, miheztartás végett: 

„At the end of the twelfth century, in the city of Acre, one of the most powerful cavalry military orders the world had ever seen was born…”

Ezeket mindig bírtam, ennyi bele kell hogy férjen! Még az általános történelemórákon bennégtek emlékeim közt az 1240-ben, a Névai-tónál lezajlott harci események rejtélye, melyet svéd történészek a mai napig csak átlag határmenti villongásként hajlandóak elismerni. Majd 1242. április 5-én a Peipus-tónál (vagy Csúd-tó, az orosz "csoda" szóból) lezajlott döntő jelentőségű jégcsatában a la Gerhard von Malberg teuton és Dietrich von Grüningen livóniai mester vezette kb. 2000-2500 fős lovagrendi–dán–észt sereg összecsapott a novgorodi fejedelem, Alexander herceg (a győztes névai csata után már Nyevszkij vezetéknévvel) kb. 6000 fős serege ellen. A novgorodi fejedelem, korábbról ismerve a németek ék alakú hadirendjét, egy ügyes csellel a befagyott tó jegére terelte, majd bekerítette azt a kb. 400 német páncélos lovagot, akik alatt súlyuknál fogva beszakadt a jég, és így tehetetlenül merültek alá fagyos hullámsírjukba, ezzel a Teuton Lovagrend egyik legsúlyosabb vereségét idézve elő.

A dalcímeket böngészve, a dalok kronológiai sorrendben vezetnek végig az eseményeken. Youtube-on a teljes album meghallgatható, és bizony, 55 col felett a szemet is pihentető hóesésben nyújtózik ki teljes részleteiben a csatajelenetet ábrázoló alkotás. 

És innentől minden más: meglepetés!

Olyannyira, hogy ha a rádióban hallanám először, azt mondanám, a képzeletbeli várkaput konkrétan Johan Hegg és bagázsa robbantja be váratlanul. Marc Storm teljes mellszéleséggel feszít és bömböl Amon Amarth pólójában. Már az első (klip)nóta, az Across the Baltic Sea arcpirító hasonlósággal bír, de azért van annyi kenőolaj benne, hogy a folytatás egy fekete lyuk vonzásával rántson tovább magába. A másodikként érkező, a The Iron Fist on the Lance Shaft-ban a refrénre kapom fel a fejem, melyben a 'héja, héja, héjázás' kicsit fennhéjázónak hat, de ettől még egy hangulatos csatadal kerekedik majd belőle a koncerteken, amúgy, eredetileg ez egy germán népdal átirata is egyben a Német Lovagrend emléke előtt tisztelegve. A dalok minőségét tekintve, többszöri meghallgatást követően is, a színvonal nem esik átlag alá, igaz, kitüremkedő csúcsalkotásokkal sem találkoztam, de számomra ez most nem is volt előzetes elvárás a produkció egészét illetően. Jelképesen, ha az FC Barcelona Bajnokok Ligája kategória, akkor az Icestorm ezzel a teljesítménnyel simán eljutna az Európa Liga elődöntőjéig.

Egyszóval, aki túlteszi magát azon, hogy egy kezdetben heavy metalt játszó katalán egyesület a német lovagi hagyományok ápolására adja a fejét, és nem bánja, hogy a napi vastablettájának Amon Amarth a generikuma, illetve, nem berzenkedik túlzottan a génkezelt termékektől, az ki ne hagyja a The Northern Crusades-t legalább egyszeri ráhallgatás nélkül, mert egy helyenként kifejezetten izgalmas, a hallójáratokba százlábúként észrevétlenül becsusszanó albumot kap cserébe, mely, ráadásul, a maga 34 percével sem akarja a türelmünket túlzottan próbára tenni.