Elmém Éjdémon általi eltérítése több fokozatra osztható. Éppen a Bandcampen böngésztem a banda új albumának merch felhozatalát, amikor feltűnt, hogy szinte minden formátumon ott díszeleg a „sold out” címke. - Mi lehet a titok nyitja? - kérdeztem magamtól, de mivel nem volt érdemi ismeretségem eddigi tevékenységükről, elkezdtem belefülelni a dalokba, melyek profizmusa azt súgta, ide több idő kell a „rögtönítélő bíróság” helyett, így félretettem őket a produkció további helyszíneléséhez.

Közben a fájlok között szelektálva, ki tudja hányadik alkalommal akadtam meg a Cirith Ungol 30 év kihagyás után elkészült „Forever Black” mappáján, míg végül elhatároztam, rendezem a vele való viszonyomat. Hallgatása közben a zenekar felállásáról informálódtam, amikor feltűnt egy bizonyos úriember neve, aki ismét egy kalap alá terelte az 1971-ben szintén a kaliforniai Ventura-ban alapított kultikus zenekar tagjait, ráadásul basszerként aktívan is a banda tagjává vált. Ő nem más, mint Jarvis Leatherby, a Night Demon énekes-basszusgitárosa, aki alkotó éveinek egy részét zenészként és promóterként töltötte, a '80-as évek végétől kezdve számos zenekar számára szervezett turnékat és fesztiválokat is.

Innentől már nem engedtem el az Éjdémon fonalát sem, utam a YouTube-on folytatódott, ahol rákerestem a hivatalos albumfelvezető videókra, és finoman szólva, összeállt a kép a „sold out” feliratok hátterében, azt az érzést erősítve, hogy itt az átlagnál magasabb színvonalon zajlanak az események, a teljes album pedig elkezdett naponta visszakúszni hallójárataimba.

Ahogy már bevezetőmben utaltam rá, a NWoBHM/power trió a kaliforniai Ventura-ból indult 2011-ben: 

„Dél-kaliforniai srácokként gyűltünk egybe, mert szerettük a New Wave Of British Heavy Metalt, és nem ismertünk senki mást, aki ezt művelte volna ott, ahonnan származunk. Nem gondoltuk, hogy bárkit is érdekelne, mit csinálunk. Szóval, csak egy négydalos EP-t akartunk készíteni, és ez volt a célunk, semmi más. És ezt megtettük, aztán kb. másfél évig nem is játszottunk.”

Azóta már több mint egy évtizedes múltra tekinthetnek vissza, és ezalatt fokozatos fejlődésen mentek keresztül. Az előző album, a 2017-ben kiadott „Darkness Remains” a stílus hagyományos értelmezésében készült, az „Outsideren” viszont alaposan átléptek saját határaikon. Esetüket a pandémia miatti „rövidzárlat” pozitív példájaként is említhetném, melynek kényszerhelyzete pozitív tartományok felé terelte alkotói energiáik koncentrációját.

Az album tematikus felépítése sci-fi jelleget ölt, melyben az események Jarvis Leatherby énekes/basszusgitáros short story-ját követik, a pandémia idején Észak-Írországban megélt vidéki „száműzetésének” tapasztalatai alapján. Az írás megtalálható az "Outsider"-hez járó jegyzetekben, azonban a dalok egymástól függetlenül is értékelhetők. A dalszövegek megírásába barátnője is besegített, aki írói munkássága réven nagyban hozzájárult a koncepció profi kidolgozásához.

A történetben egy kisvárosi fiatalember tudtán kívül átlép egy alternatív valóságba vezető portálon, s az útja során megélt fordulatok érzelemvilágát is próbára teszik, vérontással és bosszúval keveredve. Erről Jarvis így nyilatkozott:

„A történet egy fiúról szól, aki egy kisvárosban elszigetelt környezetben nő fel. A várost még soha senki nem hagyhatta el, de határát befelé sem léphette át. Nem tudni miért, egyfajta természetfeletti aura veszi körül a helyet. Egy napon úgy dönt, elhagyja a várost, de pontosan ugyanott köt ki, csak egy másik dimenzióban, ahol nem tudja beazonosítani, ki kicsoda. Ismeri őket, de mindenki más, mert ebben az alternatív valóságban nőttek fel. Amikor belefut önmaga másik verziójába, a dolgok elkezdenek felpörögni. Az album zenéje e történethez idomul, mely forgatókönyvként íródott, majd abból adaptáltuk albumra, tehát minden fordulat önálló jelentéssel bír. Szóval, sok munkánk van benne, és az alkotás sokáig elhúzódott."

A „Prelude” hangulati bevezetője a maga két percében fokozatosan építkezve tálalja az „Outsider” punkos lendülettel támadó nyitányát, melynek nagyszerűségét az „Obsidian” sem töri meg a stílusra jellemző trappolásával, miközben a klasszikus Maiden-lobogókba diadalmasan kap bele a szél, megerősítve bennünk az érzést, hogy melyik táborhoz tartozunk. Teszik mindezt egyszerre hagyományőrző, de erőteljes, modern megszólalásban.

S hogy helyenként a dalok előző társaikhoz képest mennyivel hosszabban és rétegzettebben felépítettek, egyfajta progresszív kisugárzással árnyékolva, arra legjobb példaként szolgál a harmadiknak érkező „Beyond the Grave”, mely több mint hat perc fölé kúszik, de az albumzáró „The Wrath” is tovább nyújtózkodik, mint ameddig takarója érhetne, mégis könnyedén gyűrik maguk alá a megszokott rifforientált megközelítést.

A frontember, Jarvis Leatherby éneke meglepő és nem várt érzelmi tartományokat jár be, de a hangszereken felvezetett elemek szintén tartós és egyben rugalmas szerkezetet alkotnak, jelképesen „technológiai innovációt” hirdetnek, legalábbis, önmagukhoz képest biztosan. Sőt, felsejlik az általam régen hallott és használt „klasszikus rockballada” kifejezés, amivel bátran felcímkézhetem ezt a kettőst. Az „A Wake” a Scorpions klasszikus líráját idéző szépségével pedig csak ráerősít mindezekre az „újdonságokra”. A mai dömpingben ez alig-alig fordul elő ezen a színvonalon, és túlzás nélkül kimondható, hogy minőségük alapján helyére teszik velük az egész műfaj renoméját.

A "Rebirth" hard rockos kikacsintását a klipesített "Escape from Beyond" punk rockosan dallamos lendülete követi. A kiadás egyes verzióiban elérhető, szinte thrashbe hajló bónuszszám, a „The Last Day” eredetileg a Decibel magazin „Decibel Flexi Series” részeként került kiadásra.

A gitáros, Armand John Anthony és Dusty Squire dobos mindvégig remek teljesítménnyel rukkolnak elő. Lazábban, és ezzel együtt bátrabban hagyják el az alapritmusokat, ha az a dallamvezetést erősíti, illetve lehetőséget teremtve ezzel képzettségük kidomborításához, de összességében sallangoktól mentesen teszik a dolgukat, így nem is találunk stílusidegen elemeket játékukban.

Összegezve szempontjaim, kétségtelenül évvégi top 20-ba illő albumot hozott tető alá a kaliforniai trió, mégpedig a NWoBHM idei legjobbját.

Metal- és rockzenerajongónak kifejezetten ajánlott kiadvány!