Ahogyan 1927-ben az Auróra cirkáló ágyúi jelet adtak a Téli Palota ostromára, úgy ízzott fel 1994-ben Fredrick Nordström gothenburgi Fredman stúdiójában a Lunar Strain felvételével a skandináv death metal forradalma a dallamosodás jegyében. 1995-ben a Slaughter of the Soul és a The Gallery csatlakozásával, majd 1996-ban a The Jester Race koronázási szertartásával együtt önkéntelenül is gyújtózsinórként szolgáltak a heavy metal újkori reneszánszához a Glory to the Brave megjelenésének köszönhetően.
Érdemes felidézni, hogy akkoriban még az In Flames klasszikus debütalbumát (Lunar Strain) Mikael Stanne vokálja súlyosbította, a Dark Tranquillity bemutatkozásán (Skydancer) viszont Anders Fridén állt a mikrofonhoz, ahol Mikael akkor még gitárosként szerepelt.
A Hammerfallal kapcsolatban mostanság keltette fel figyelmemet, hogy Stanne 1993-96 között vokalizált náluk, és vele való utolsó turnéjuk során, a Glory To The Brave felvételének közeledtével ő javasolta, hogy kerítsenek új énekest, aki, mint tudjuk, Joakim Cans lett.
A DT két alappillére, Mikael Stanne és Niklas Sundin gyakorlatilag óvodás koruk óta együtt nőttek fel, közös érdeklődési körük nemcsak a zenélésre, hanem a rajzolásra is kiterjedt. Míg Mikael a zenekari logók tervezésében jeleskedett, addig Niklas az albumgrafikák terén élte ki tehetségét. A Dark Tranquillity indulásakor együtt alkották meg a banda legelső logóját, ahol a zenekarnév mögött a kirobbanó Nap is helyet kapott.
Közös alkotási vágyuk a későbbi albumok koncepcióit is jelentősen befolyásolta. Mikael a vokálok mellett a szövegírásért felelt a Projectortól a Fictionig, míg Niklas gitárosként a lemezborítók tervezésével szilárdította mondanivalójuk képi megjelenítését és dalszövegírás terén is jelentős részt vállalt.
Amikor a dallamos death metal alapköveként emlegetjük az 1995-ös The Galleryt, érdemes megjegyezni a fenti páros In Flamesre gyakorolt hatását, hiszen a Mikael a Lunar Strain vokáljain túl Niklasszal közreműködtek a másik nagy klasszikus, a The Jester Race szöveges koncepciójának és a dalcímek kialakításában is. A Jester szövegeit Niklas Sundin írta, a későbbiekben pedig több In Flames album artworkjét jegyezte: The Tokyo Showdown live LP, Reroute to Remain LP, Trigger EP, Soundtrack to Your Escape LP, The Quiet Place single.
A DT-ben bekövetkezett grafikai irányváltás a 2016-os Atoma megjelenéséhez köthető, melyen megfigyelhető az a bizonyos vörös motívum, ami a 2020-as Moment és a friss album borítóján is meghatároz egyfajta kontinuitást a vizualitásban. Például, a Moment bíbor színalkotását a 2016-ban kiadott Firewatch című indie videójáték ihlette.
Niklas alkotásai meggyőzően fókuszálják és reprezentálják a dalok mondanivalóját, a modernitás frusztráló zsákutcáit, az egyén csalódottságából és kiábrándultságából fakadó veszteséget, gyászt, egy megborult jövőképet vetítve elénk következetesen.
Egyéni fiókrendszeremben zenei szempontból a melodic death metal határain belül az Atoma (2016) inkább a helyenként kifejezetten progos megközelítésével tűnik ki, a Momenten (2020) viszont a domináns tiszta ének melankólikus dallamvezetése teremt erőteljes dark/gothic hangulatot. Ebben elévülhetetlen szerep jut a 2017-ben csatlakozó Johan Reinholdz gitáros elsősorban kiemelkedő szólóinak és Martin Brandstörm billentyűs emocionálisan felkavaró kíséretének.
A 2024 augusztusában megjelent Endtime Signals pedig a két zseniális epikus lírájának (One of Us is Gone/ False Reflection) boltozati íve alatt sűríti a korai göteborgi albumokra jellemző súlyosabb komplexitást, természetesen, nem dobva félre az előző termések érett vitalitását sem, így minden szempontból méltó karámba tereli a skandináv melankólia és az északi szélvész fémesen csillanó ménesét.
A felvételek az 1993-as bemutatkozó LP-hez képest (Soundscape stúdió) ismét Göteborgban zajlottak, de már a Martin Ransom Stúdióban Jens Bogren stúdiómágus segítségével, a black metal orientált Osmose Productions (1995-1997) helyett pedig 1999 óta a Century Media Records támogatásával.
Hogy miért alakultak így e prioritások az aktuális albumokon?
Az Atoma egyfajta vízválasztónak számított a banda életében. Martin Henriksson gitáros, aki 1989-től volt a banda dinoszaurusza, a zene iránti szenvedélyének elvesztése miatt lépett ki, neve már nem szerepel az albumon közzétett felállásban.
A másik alapítótag, Niklas Sundin ugyan hivatalosan 2020-ig volt a Dark Tranquillity tagja, de grafikusi karrierjének építése céljából már 2016 óta külön utakra lépett, amikor is feleségével Egyesült Államokba helyezte át székhelyét. Az aktív zenekari státusz megszűnése azonban nem vonta magával az azóta is érkező albumok koncepciójában való részvételét.
A 2020-ban megjelent Moment albumra fokozódott Stanne dark/gothic témák felé kívánkozó tiszta ének iránti igénye, ami az érzelmi skálán való szélesebb megjelenítésre adott lehetőséget. A Covid19-pandémia utáni leállás amúgy is több projekt beindítását indukálta, s ezek közül a Cemetery Skyline ékes példaként szolgál Stanne ilyen irányú kiteljesedéséhez. A Moment felvételei után elindított The Halo Effect, csupa korábbi In Flames taggal a fedélzetén, pedig az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb története a melodic death metal szcénában.
Az Endtime Signals „vissza a gyökerekhez” jellegű durvább és gyorsabb ötvösmunkáját jórészt a Cemetery Skyline gőzfedőként való funkcionálása magyarázza, mely immár nem kényszeríti Mikaelt az anyabandához való érzékenyítésre, segítve a DT stílushatárainak és karakterének masszívabb megőrzését.
Ma már nem képezi vita tárgyát, hogy a göteborgi stílusú melodic death metal eddigi életműveinek ismeretében a Dark Tranquillity áll annak konzekvens képviseletének élén és az egész műfaj legstabilabb fémipari vállalatai közé sorolható. Hozzá csatlakozik mindkét oldalról az In Flames és az At The Gates, alattuk pedig számos oldalhajtásuk és beszállítójuk biztosítja a stílus konglomerációs terjeszkedését és közművesítésének hatékonyságát.
Amint az ismertetőmből leszűrhető, egy ilyen kiterjedt és tekintélyt parancsoló diszkográfia mellett érdemesnek tartottam intézményi és koncepcionális szinten bevizsgálni az idei produkciót, mintsem műszaki vizsgáztatás során aprólékosan letesztelni annak alvázát.
Elmerülve hallgatásukban, az idei dobogós jutalmazás részemről nem valami kegyelmi pillanat szüleménye, sokkal inkább az évtizedek óta kitartó, folytonos megújulásra való törekvés elismerése részemről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.