Hosszú évek teltek el Uther Pendragon uralkodása óta. A kiváló harcos, de időnként zsigeri döntéseket hozó király csillapíthatatlan bujaságából fogant csecsemőkorú fiúgyermekét, meggondolatlan esküjének következményeként, Merlinnek kénytelen átadni, aki a király egyik hívét bízza meg, hogy Arthurt fogadott fiaként nevelje fel.

Ugyanakkor, Uther halála után a varázserővel bíró, kőbe zárt Excalibur gazdátlanul várta, hogy végre felbukkanjon a hős, ki képes lesz kihúzni a szikla szorításából, s akkor a brit földeknek újra dicső királya lehet.

E legendás események hátterével rendezték meg Camelotban a 13. Királyi Várnapokat, melynek hírére neves lovagok hada érkezett véghezvinni a tettet, mely eddig még senkinek sem sikerült.

A viadalra jelentkezők és udvartartásuk az Excaliburt övező ligetben gyülekeztek, és egy idő után kivehetővé váltak a különálló frakciók, melyek táborhelyeit korszakos címerek hirdették. A létszámában legkisebb csapat a „Dominion” jelképe alatt vert tábort, a „The Black Halo” fémjelezte különítmény örömittas dorbézolásban fejezte ki „felsőbbrendűségét”, míg „Silverthorn” lobogója alatt Alan Walker divatnak hódoló fekete ruházatú, arckendős egyencsuklyások jelezték kiállásukat kedvenc ikonjuk mellett.

A viadalra jelentkező három lovag közül kettő ígérkezett végső befutónak hangszálaik kimagasló adottsága révén, főleg, hogy hosszabb távon is hűséggel szolgálták a királyi várost az elmúlt negyedszázad alatt, s most ők állhattak ott a végső lehetőség kapujában.

A tétlen várakozás türelmetlenségét megtörve, a délutáni verőfényes napsütés vibráló horizontján Merlin sziluettje kezdett alakot ölteni a bölcs varázslók komótosságával közeledve, s amint a sziklához ért, néhány pihentető szusszanást követően, a nép felé fordult:

- Íme hát, e három nemes lovag, de csak az lehet közülük uralkodó, aki képes kihúzni Uther király kardját porhüvelyéből, ő lesz törvényes örököse is egyben - majd a jelöltekre mutatott. - Megkérem hát őket, szóljanak méltóságuk jogán, miért is lehetnek érdemesek Camelot trónjára.

Merlin az égre emelte tekintetét, néhány varázsigét szórt az istenek felé, úgy tűnt, áldásukat kérte az egybegyűltek lelki üdvéért, illetve fokozta a várható dráma szertartásosságát is.

- Roy Khan! Lépj élő az idősebb jogán, és állj ki önmagadért, s híveid hitéért!

Roy sztárallűrök nélkül, kellő szerénységgel vált ki a sorból, előbb keresztet vetett, majd méltóságteljesen körbenézett, mielőtt megszólalt volna:

- Bő egy évtizeden át voltam Camelot királyi testőrségének parancsnoka. Vezetésem alatt nekiálltunk megreformálni a kezdeti erőviszonyokat, amikor a „The Black Halo" leple alatt nem a nyersebb tónusú power mellett tettük le voksunkat, hanem azon kezdtünk agyalni, hogyan domboríthatnánk ki teátrális lehetőségeinket. Ezalatt kiadtunk néhány „nemesfémlemezt”, Uther király emlékére pedig megírtuk a "Ghost Operát", mely alig két éven belül megélte újrakiadását is.

- Áruló! - záporoztak a bekiabálások innen-onnan a tömeg mélye felől. - Bezzeg a kardra neked is fáj a fogad!

- Shut up, ostoba! - dobbantott indulattal varázsbotjával Merlin, miközben szúrós tekintettel nézett a rebellis hang irányába. - Előbb Tommy Kareviket illeti a szó. Halljuk hát érdemeid, lovag! - adta át a szót a fiatalabb manökenjelöltnek.

- Amikor elődöm kényére-kedvére elhagyta a fedélzetet, Youngblood uramék a háttérvokálból toltak előre a színpadra, s ha már ott voltam, a "Silverthorn" bizonyította, hogy Camelotban azért kétszer is lehet kutyavásár. Azóta húzzuk együtt a szekeret hűséggel és becsülettel.

- Kerékkötő! – üvöltöztek a Khan-hívek, nem hagyva szóhoz jutni a kissé megilletődött svéd ficsúrt. - Kisinas vagy! Azóta sem fejlődtetek sehova, hiába vártuk! - hallatszott távolabbról. - Csak hitegettek! Új irányt ígértetek, saját hangot, nem pedig klónozást! Akkor inkább csatlakozz Alan Walkerhez, meg a szektájához! - provokálták tovább, majd kórusban elkezdték skandálni hősük nevét. - Roy Khan! Roy Khan! Roy Khan!

Tommy felkapta a vizet, nem hagyhatta cserben rajongótáborát, és magához képest próbált keményebben visszavágni:

- Hé, baromarcok! Nézzétek meg mit művel ez a jelenlegi anyabandájával. Most bezzeg ők is megteszik? Ha nincs teve, a dromedár is megfelel? És még én vagyok szálka a szemetekben? - vonta kérdőre a kétkedőket magából kikelve, miközben szavait fokozódó csatakiáltások követték az őt pártoló tömegből, jelezvén, hogy azért nem elhanyagolható jelenlétük.

Ezt viszont meg Roy Khan sem nézhette tétlenül:

- Mi van, öregem? - bökte mellbe vetélytársát. - „Concepciós” pert akasztanál a nyakamba, csak mert visszatértem az istállómba? Mekkora hős lettél itt hirtelen, ahogy az új klipben Master Chief egysége ellen hadakoztok, meg a böhöm nagy gótikus terek NPC-k nélkül, polák nemzeti színekkel telítve. Ja! A lemezborító futurizmusa, mintha csak a Sony legújabb VR szettjét reklámoznátok. Inkább arról beszélj, mennyi gempát kaptatok ezért szponzori támogatásként!

Az elharapódzó szájaskodásban és a fokozódó zúgolódásban Merlin érezte, hogy a tömeg lassan kicsúszik irányítása alól, mely végül tojással és paradicsommal kezdte bőszen dobálni egymást pártszakadás szerint, majd együtt tombolva, végül össznépi örömujjongásban törtek ki, mikor az udvari zenekar támogatásával Youngblood mester belecsapott a „March Of Mephisto” kezdő riffjébe, s a jelöltek felváltva énekelték a verzéket.

A dal végéhez érve a szűnni nem akaró tapsvihar ráadásért könyörgött, miközben Youngblood, bal kezében gitárját tartva, odalépett a sziklához, és a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére jobb kézzel nemes egyszerűséggel kirántotta az Excaliburt rabságából.

Merlin azonnal megérezte e történelmi pillanat nagyszerűségét, és botját magasba lendítve, elkiáltotta magát:

- Long live the King! Long live Camelot! Long live Rock ’n’ Roll! - majd, ahogy érkezett, úgy el is párolgott észrevétlen a közeli tisztás szürkületi homályában...

  Facebook elérhetőség további ajánlók, videók megtekintéséhez: Silentium est aureum