Nem túlzás kimondanunk, hogy a római kultúra a görög hagyaték emlőjén cseperedett Romulus és Remus testvérgyilkosi legendájának árnyékában. No de honnan emelkedett fel az athéni demokrácia a gnosztikus hagyományok szerint? Az a bizonyos szkíta eredet itt is felüti fejét, aki e témában jóindulattal érdeklődik és az akadémikus megközelítés Rubiconját hajlandó átlépni.

S ha már Rubicon, akkor az Achelous Görögország legnagyobb folyója. A mondák szerint Oceanus és Tethysnek fia, a 3000 testvérfolyó közül a legidősebb, és mint vízi isten, a Szirének apja is.

A hellén Achelous a kezdeti próbálkozásokat követően 2014-ben jelentkezett első mérvadó demójával, Al Iskandar címmel, ami egyébként Nagy Sándor arab eredetű nevét takarja.

A folytatásban a Cold Winds of Olympus EP-t 2018-ban a Macedon követte, melyen Nagy Sándorról emlékeztek meg konceptalbum formájában. Itt azonnal felsóhajtanék, milyen epikus tartalmat nyújthatna saját történelmünk egy hasonló színvonalat megütő tematikus formáció mondanivalójához, és persze, hogy nem a Sabatont hoznám fel erre példaként. 

Fogalmam sincs, hogy télvíz idején mennyire uralja a Földközi-tenger vidékét a metszően fagyos időjárás, de a 2022 márciusában kiadott első album is követi a télies tematikát a Jeges Szél krónikái címet hordozva magán.

Innen vettem fel a fonalat, meghallgatva e másodikként kiadott anyagot, és azt kell mondjam, nem igazán kívánkozott a kritikai élek kihegyezésével foglalkoznom. Jólesett befogadnom e többnyire középtempóban előadott epikus heavy metalt. 

Chris Kappas (ex-Reflection) magabiztosan uralja az emelkedett, himnikus dallamokat, míg a ritmusszekció tolja alá a magasröptű progresszivitást nélkülöző, de stabil NWOBHM alapokat. Pont ezért is jár az erőteljes csettintés, mert anno a Judas Priest, a korai Iron Maiden vagy éppen a Manowar esetében sem fogalmazódott meg bennünk hasonló elvárás, de a Hammerfall sem ezért rúgta be az ajtókat a stílus újkori reneszánsza idején. 

2024-ben aztán az új album kapcsán kiadott Sárkányszárnyak videóját megtekintve pillantottam meg e varázslatos borítót, mely alatt egy újabb minőségi lépést hallhatunk a Chris Achelous basszer által alapított és vezetett bandától.

Erdei suttogással kezdődik az intro egy tündéri hang kíséretében, megalapozva egy kétségtelenül felemelő világba való belépéshez. Sárkányszárnyakon klasszikus galopptempóban emelkedünk fel a Varázslók Tornya felé, és a refrén kórusával suhanunk tova mi is tüzes sárkányunk hátán.

És ez itt nem Hibbant-sziget, ahol idétlenkedve és esetlenül próbálkozunk betörni saját jószágunkat. Ez itt kérem minőségi idomármunka, profik versenyterepe, ahol a kimértség felülmúlja a sebességet. De nem is Smaug pusztaságát járjuk be, hiszen csodálatos vidéken vagyunk, amely a vörös csuhában érkezett idegent is ámulatba ejti. 

A Vérvörös Égi Tenger keleti perzsaszőnyegét teríti le a horizonton az Istar középtempóban fürdő orientális csodájának. Elkerülhetetlenül felmerül bennem az Orphaned Landtől az All is One teljes albumnyi tökéletessége. Ó, az a 3. perc végén akusztikusba váltó intermezzo merre repít?

Az Eskü duplázó dobokkal száguld velünk a Torony masszív tölgyfából faragott bejáratához, hogy málhazóan, sabbathosan andalogva lépjünk be a Mágusok Csarnokába. A Bánat Erődje már szinte doomos tempóban araszol tovább, mégsem eresztve el a magasabb szférákat.

Az Into the Shadows a maideni örökséget méltatja a szó legnemesebb értelmében.

Anastasia Megalokonomou vendégéneke a Whispering Forest és a Pagan Fire című dalokban, vagy akár az egyéb másodszólamokban hatalmasat dob az amúgy is magasrangú atmoszférán. Ez utóbbi dalban is önállóan viszi a prímet, a Pogányok Tüze nem is markolhatna bele szebben éteri hangulatunk reszketeg törékenységébe.

A záró eposz 9 percen át legördülő vörös szőnyege a Kivérzett Angyalok balladáját rejti magában, monumentális grádicsain lépdelve és fokozatosan építkezve segít felérnünk a Mágusok Tornyának legfelső szintjére.

A No Remorse kiadó jó lóra tett ezzel a nagyjából 45 percre limitált Epikus HM albummal. Az underground határait erőteljesen feszegető teljesítmény ez a görög istenektől. Nem kizárt az elit ligába való szintlépés sem e nagyszerű alkotás alapján. Meghálálja teljes hosszának hallgatását.

Kifejezetten ajánlott, sőt, bizonyos szempontból hiánypótló alkotás a Tower Of High Sorcery.