Ismét egy album, mely történelemórára invitál, és részben lefedi az 1995-ben készült, öt Oscar-díjjal jutalmazott amerikai történelmi ihletettségű dráma, a „Braveheart” eseményeit, mely a William Wallace vezette skót szabadságharcot dolgozta fel. A film emlékezetes soundtrackjét szerző James Horner „csak” Oscar-, Golden Globe- és Bafta-jelölésig jutott, viszont a „1296”-ot ilyen elismerések közel sem „fenyegetik”.

Tom Perrett Glasgow-ban indította el zenei szólóprojektjét 2018-ban, mely nemzeti történelmi és mitológiai témákat jár körbe hagyományőrző jelleggel, atmoszférikus black metalba csomagolva. Hatásként elsősorban a szintén glasgow-i formáció, az Andy Marshall által üzemeltetett Saor, illetve a Windir és a Bathory neve vethető fel.

A debütalbumot a Northern Silence Productions karolta fel, s az együttműködésük azóta is töretlen. Bár a sorban negyedikként érkező „1296”-ot Tom egyedül írta, keverte és producelte, szólóprojektje a 3. albumot követően már együttesként működik. Említésre méltó a basszusgitáros posztja, melyet Kim Copland tölt be, aki egy párt alkot Tommal és ötéves ikreikről gondoskodnak.

Tom ezúttal sem erőlködött a dalok megmetszésével, melyek átlagosan 8 perc körüliek, ami a ránk váró csaknem 44 percben lehetőséget teremt az epikus atmoszféra kibontásához, azonban nem feltétlenül kedvez a hallgatónak, aki elsősorban kapaszkodókat keresne az emlékezetes témák megragadásához a terjengős megközelítés ellenében. Példának okáért a Moonsorrow-t említeném, melynél az egy dalon belül összegyűjtött változatos ötletek elegendő muníciót biztosítottak figyelmünk fenntartásához, ezzel bátor kalandozásokba bocsátkozva a kreativitás tengerén.

A Ruadhot hallgatva viszont az az érzés kerít hatalmába dalról-dalra, hogy a száguldó tempóból való feloldozásként a zenészektől elvárható igény lenne, ahogy például a „Kings Of Scots” esetében, a hegedű ne csak a dal végére érkezzen meg és alapkíséretet játsszon, hanem merészebb dallamvariációt is villantson. Az album egészére jellemző, hogy a zenei alapok perceken át ismétlődnek, a szintetizátor dallam helyett csak sétálgat, s leginkább a dobütemek variálásával érnek el némi változatosságot. Azonban amint belép Tom extrém vokálja, ugyanaz kezdődik elölről, ami szerintem a zenei kreativitás hiányát hivatott palástolni, s végül leginkább háttérzeneként emlékezünk a hallottakra, mintsem megjegyezhető momentumok összességére. Mindezen észrevételek alól talán csak az albumzáró „The Treaty” jelent üdítő kivételt, ami egyben a karakteresebb evolúció irányát is mutathatná az együttes számára. Pedig hallhatóan Tom igyekezett változatos vokalizálást felvonultatni, tiszta énekét is dícsérni tudnám, ha azok nagyobb teret nyernének egy-két sebességkorlátozó tábla kíséretében. 

Az„1296” történelemi koncepciója az első skót függetlenségi háború időszakát öleli fel:

"Ez egy album, nem egy könyv, tehát nem a teljes, több évtizedes konfliktust járja körbe, hanem a történelmi események rövidített változata!" (Tom Perrett - Ruadh)

A háború Skócia angol megszállásával kezdődött 1296-ban, és az Edinburgh–Northampton-i Szerződés 1328-as aláírásával ért véget. Alább az album dalaihoz csatoltam azok tömör történelmi hátterét:

I. Guardians of Scotland (02:21)
III. Alexander, skót király uralkodása (1249-1286) a béke és a gazdasági stabilitás jegyében telt. Halálával a korona egyetlen túlélő leszármazottjára, hároméves unokájára, Margaretre szállt, aki azonban hét évesen megbetegedett és 1290-ben elhunyt, közeli hozzátartozó híján pedig 13 (vitatható) trónkövetelő jelentkezett be. Ezzel kezdődött az első interregnum, mely 1292-ig tartott, a második 1296-tól 1306-ig követte. Ezalatt a skót őrzők (Guardians of Scotland) kormányozták a Királyságot, akik valójában régensek voltak. Az első számú őrző, a Guardian of Scotland Sir William Wallace volt, 1297–1298 között.

II. Sack of Berwick (08:43)
Berwick kifosztása volt a legjelentősebb ütközet az első skót függetlenségi háborúban. I. Edward 1296. március 12-én átkelt a Tweed folyón, majd megostromolta a határtól északra fekvő Berwick skót királyi városát, "Észak Alexandriáját", az ország gazdaságilag legfontosabb kereskedelmi kikötőjét, London után a második legjelentősebbet a középkori Nagy-Britanniában. A város erős helyőrséggel bírt, következésképpen, amikor Edward három napot adott, hogy megadják magukat, nem adtak választ, sértésnek tekintve az ajánlatot. Beszámolók szerint Edward kortól és nemtől függetlenül lemészároltatta a teljes civil lakosságot.

III. Toom Tabard (06:35)
John Balliol (1249 – 1314), gúnynevén Toom Tabard (jelentése "üres kabát" "empty coat"), 1292 és 1296 között volt skót király, akit válogatott nemesek egy csoportja segített hatalomra, élükön I. Edward angol királlyal. Edward igyekezett aláásni Balliol személyes uralmát azzal, hogy Skóciát Anglia vazallusaként kezelte, ezért a skót nemesség leváltotta őt, és helyette a Tizenkettek Tanácsát jelölte ki az uralkodásra. Ez a tanács az Auld Szövetség (The Auld Alliance) néven ismert szerződést írt alá Franciaországgal. Megtorlásul I. Edward megtámadta Skóciát, elindítva ezzel a skót függetlenségi háborút. Az 1296-os skót vereség után Balliol lemondott a trónról, a londoni Towerbe zárták, majd franciaországi birtokaira száműzték, így már nem vehetett részt többé a politikában. Skócia ezután uralkodó nélkül maradt Robert Bruce 1306-os megválasztásáig.

IV. Rise of the North (08:38)
Az 1314. június 23–24-én vívott bannockburni csatában Robert Bruce skót király győzelmet aratott II. Edward angol király serege felett, mely a skót történelem egyik legünnepeltebb mérföldkövének számít.

V. King of Scots (07:30)
I. Robert (1274-1329), közismertebb nevén Robert the Bruce került a trónra, aki 1306-tól 1329-ig uralkodott, hazájában nemzeti hősként tisztelik. Halála után szívét kivették, s miután Sir James Douglassal bejárta a spanyol keresztes háborúkat, hazájába (Douglas holttestével együtt) visszatérve, Bruce írásos kérelmének megfelelően a roxburghshire-i Melrose apátságban temették el.

VI. The Treaty (09:54)
Az Edinburgh–Northampton-i békeszerződést 1328. március 17-én írta alá Edinburgh-ben Robert the Bruce, skót király, és május 1-jén Northamptonban ratifikálta az angol parlament, melyben elismerte Skócia függetlenségét és I. Robert skót királyi címét. A béke további megpecsételése érdekében I. Robert fia és örököse, David feleségül vette III. Edward nővérét.

Összegezve élményeimet az albummal kapcsolatban, a történelemben való elmélyedésem rávezetett a „Braveheart” újbóli megtekintéséhez, ami a háttér ismeretében az eddigi legnagyobb élményt nyújtotta a filmbéli események értelmezésében. Ezzel az „1296” teljesítette is nemes küldetését, melyhez képest az album zenei alapanyagát a maga stílusában elitligába igyekvő, de jelenleg még másodvonalas produktumnak értékelem.

Úgy sejtem, nem is vágynak ők ennél többre, mintsem komótosan, fokról-fokra építkezve begyűjteni annyi elismerést, hogy maradjon erő és kitartás a következő album létrehozására, mert a hagyományőrzés maga a kitartás esetükben. És akkor még az is előfordulhat, hogy meglepetésben lesz részünk néhány éven belül...