A Takin’ A Ride című digital single hallgatása közbeni lelkesedés addig sodort, míg előkaptam az atlantai zsiványok dossziéját, és gondoltam futok egy kört a 2021 album, a Revenge of Rock kapcsán, ha már ilyen hangzatos kijelentéssel címkézték fel.

Értelmezésem szerint, a borítón egy gyúlékony folyadéktól lángra kapó display-t láthatunk, amelyen az egyik bandatag – gitárját sem kímélve – igyekszik haragját érvényre juttatni.

A 2013 óta száguldó bagázs az Atlanta székhelyű Highway 9 Records független kiadónál kezdte meg debütálását az egyazon év októberében kiadott, önmagukról elnevezett EP-vel.

2015 augusztusától már a dán hard rock/metal kiadó, a Mighty Music kupolája alatt szorgoskodtak össze három albumot - a Super Atomic, Imaginary Creatures, Revenge of Rock - és egy Chaos in Copenhagen című EP-t.

Jónéhány meghallgatáson túl, megalapozottnak tartom az album világszerte kedvező fogadtatását. A megszólalás kellően modern és egyben energikus, illetve, inkább hard rockosan kiegyensúlyozott, mintsem a sleaze mocskos jobb horgosát akarná bevinni. Nem bonyolítják túl, de legalább a gitárszólókat a szennyeskosárból húzzák elő – mondhatnám, inkább a lendületnek imponálnak, mintsem virtuozitást színlelnének.

A produkció nincs túlpolírozva, mint azt az általánosan trenddé váló, porcelánkristállyal koccintó, Dom Perignon módján gyöngyöző skandináv rocksoundtól megszokhattunk, miközben átokkal sújtott jelenségként tekintünk rá.

Mindez növeli az album értékeit, egyfajta nosztalgiát gerjesztve a 80-90-es évek szenvedélyes hőskorába való időutazáshoz, amikor még a Guns N’ Roses, AC/DC, LA Guns uralta stílust.

Ugyanakkor, az Appetite For Destruction kamaszosan zsigeri és nyers lendületét itt nem fogod visszakapni. Mint amikor megállsz tankolni a töltőállomáson és a hűtőből fémdobozos Hell helyett egy lime ízű Pepsi után nyúlsz, mert korábban már megtapasztaltad, milyen az, mikor egész nap száz felett teker a pulzusod. Itt azért jóval megfontoltabb a hozzállás.

S hogy milyenek az arányok az itt árult alapanyagon?

Nos, többnyire hard rocknak nevezném a hallottakat, helyenként a sleazebe hajló kicsapongásnak engedve, bár kinézetre a banda az utóbbi hatást támogatja.

Akadnak itt kimért középtempóban magukat kellető, könnyűvérű hard rock slágerek. A Somebody News akár U.D.O.-tól a Faceless Worldre is felfért volna. A Heart Tattoo a Sixx: A.M. dallamérzékenységét juttatja eszembe.

Az országútra való kellemes hallgatnivalók (Strange, Lookin For Me, End Of The Road) jól elvannak a hátsó ülésben, biztonsági övvel becsatolva, miközben a tájban gyönyörködünk.

Közben érkeznek a vadulós, keményebb kötésű, heavy metalba hajló tüzesebb himnuszok is. A Freakshow konkrétan a Turbo korszakos Judas Priestre „hajaz” a szólójával együtt. A Rat Race és a War érzésem szerint egy Mötley Crüe albumra is simán felfértek volna, konkrétan a Girls, Girls, Girlsre gondoltam. A Revenge of Rock az arénák közönségét kergeti őrületbe és késztet össznépi karlengetésre. Az utóbbi három dal egyben a lemez abszolút csúcspontjainak számítanak.

E párhuzamokat persze ne szó szerint értsd, sokkal inkább az említett legendák foszladozó árnyékát véltem felsejleni a háttérben, amint diszkréten szólnak a lemezboltban, miközben a bakelitek között válogatok.

Ezek után kiváncsian várom az idei újabb találkozást.

Lineup: D.K. Revelle - vocals, Heber Pampillon - guitar, Chris Taylor – bass, Jimmy Berdine - drums

PATKÁNYFUTAM

A fenti albumon szereplő személyes kedvencemhez, a Rat Race-hez fűznék némi értelmezést, és egy áramvonalasított saját fordítást, kifejezetten a tematikát támogatva.

A patkányfutam egy végtelen, önpusztító vagy értelmetlen törekvésre utaló jelenség.

A kifejezést általában egy kimerítő, ismétlődő életmóddal társítják, mely nem hagy időt a kikapcsolódásra vagy az élet nyugodt élvezetére. Egy modern társadalomi életforma, amelyben hatalomért és pénzért versengenek egymással a polgárok. A kifejezés az embereket a patkányokkal teszi egyenlővé, akik mindhiába próbálnak jutalmat, például sajtot szerezni. Ez utalhat a rutinszerű előrejutásért folytatott versengésre is.

Például, ha valaki feladja ez irányú törekvését, és leköltözik az Őrségbe egy nyugodt élet reményében, arra mondhatjuk, hogy kiszállt a patkányfutamból.

Van egy ilyen című vígjáték is, melyet Jerry Zucker rendezett.

Az excentrikus iparmágnás, Donald Sinclair egy játékot talál ki, hogy szórakoztassa a Las Vegas-i kaszinójába látogató gazdagokat. Hat aranyérmét helyezett el kaszinójában a különböző játékgépekben. A szerencsés hatos, aki megtalálja ezeket az érméket, egy életre szóló lehetőséget kap. A film középpontjában ez a hat ember áll, akik azt a feladatot kapják, hogy 563 mérföldet (906 km-t) száguldjanak egy Las Vegas-i kaszinótól a New Mexico állambeli Silver City vasútállomásig, ahol egy tárolószekrényben van egy 2 millió dollárral megtöltött sporttáska.  Minden csapat kap egy kulcsot a szekrényhez, és aki először érkezik, az kapja meg a pénzt. Sinclair vendégei pedig fogadásokat kötnek arra, hogy ki nyer.

A Fireworks Pictures, az Alphaville Films és a Zucker Productions által készített filmet a Paramount Pictures 2001. augusztus 17-én mutatta be az Egyesült Államokban és Kanadában. Annak ellenére, hogy a kritikusok vegyes értékeléseket adtak, a film kasszasiker volt, 48 millió dolláros költségvetés mellett 85,5 millió dollár bevételt hozott világszerte, és az elmúlt években kultikus követői lettek.

A rat race-t témaként több zenész is feldolgozta.
– A Placebo angol alternatív rockzenekar "Slave to the Wage" című dala a klasszikus rat race-t írja le a 2000-es Black Market Music albumon.
– Prince "Escape (Free Yo Mind From This Rat Race)" a Glam Slam című kislemezének B oldala (1988)
– Billy Idol - Rat Race a Devil's Playground c. albumról (2005)
– Bob Marley - Rat Race a Rastaman Vibration c. albumról (1976)
– Skindred - Rat Race c. dal, angol metal banda (2007)

    Kickin Valentina - Rat Race - Patkányfutam

Mindenki kidőlt ma, szombat éjszaka
Kapd fel, ami kell, utána lazítsunk
Hagyd már ezt a szart, csak lehúz
Rúgd be az ajtót, inkább égjen a város
Égesd fel

Jöhet bármi, amit csak szeretnél
Lazuljunk el együtt
A műsort is pörgessük
Fogd rá a whiskyre, meg ott van a THC
Van még a porból is, ha kell némi extázis

Ó igen
A kirakat csábít, angyali arca
Nem ereszt el hátraarccal
Ez egy kib….ott patkányfutam
Kib….ottul elegem van

Éljen, éljen a rock 'n' roll
A balhés negyedtől
Az Aranypart boulvardig
Mézes máz a szemnek
Zsibongás a fülnek
Ami a léleknek Mennyország
Méreg volt éveken át, igen, igen